És hogy hogyan is kerültünk oda? Jó kérdés, mi se értettük… minden egy kedves bejegyzésnek köszönhető az egyik közösségi portálon.
A baráti csevejből azonban hamar kiderült, komoly szándék rejtőzik mögötte. Mi pedig vonakodva, kicsit tartva az ismeretlen tereptől, de belementünk a dologba. Úgyhogy hosszas egyeztetés után röppentünk is Hannoverbe. Szó szerint. :)
Ha már volt valaki Németországban, az tudja hogy itthoni viszonyokhoz hasonlítva mintha Alice csoda országába csöppennénk. Na Hannover is ilyen, gyönyörű és számunkra meglepően nyugodt nagyváros. Képeslapokra illő óvárossal, az egész várost behálózó metróvonallal és rendkívül kedves emberekkel találkoztunk. Majd egy napot szántunk a város felfedezésére, de így is alig láttunk valamit. Legalább lesz mit megnézni jövő márciusban. :)
Pénteken volt a rendezvény nyitó bulija, a város egyik felkapott negyedében. Már a bejárati ajtóban sikerült Eliran Amarral összefutni (akivel a rendezvény végére egészen összebarátkoztunk) …onnantól kezdve tudtuk, hogy jó helyen vagyunk. Hamar összeismerkedtünk az előtérben a két szervezővel is Asmahannal és Ariane Mükannal. Ők ketten a főszervezői a Hannoveri hastánc fesztiváloknak. És bár a szűk előtérben, ahol még egy bazáros stand is helyett kapott, lassan a műsor alatt megtelt a meghívott „sztártáncosokkal” akik civilben és rendkívül kedvesen egy-két szót váltva mindenkivel végignézték a műsort.

A Berill, mint csoport, bár pénteken még nem lépett fel csak nézőként képviselte magát, de egy duó (Novák Ildikóval) és egy szóló (jómagam) erejéig képviseltettük magunkat. Nekem volt olyan szerencsém hogy szó szerint nyitottam a rendezvényt, de amikor az eddig csak videókon látott szemüveges Anasma civilben odajött a produkció után hogy tetszett neki elképedtem. Maga a műsor színes volt már az első napon is, többnyire német táncosokkal. Rengeteg fúziós számot láttunk, jobbat, kevésbé jobbat, igazi klasszikus törzsit sajnos nem igazán. Számunkra némelyik fúzió már inkább más műfajba tartozott, valahogy a medúza fejű technofusion vagy a bugyivillantós burleszk a Lady Marmalade-ra már nem igazán illett oda. Láttunk ismerős arcot is, a tavalyi Tribal Fesztivál Budapesten is résztvevő cseh lányt, Kateřina Galeb Havelková-t. Illetve a helyiek is képviseltették magukat a Patricia Zarnovician vezette Perlateniát. Eddig csak videón láttam táncolni és már nagyon vártam, hogy élőben is lássam… és nem csalódtam. Összességében jó műsor volt, kezdésnek megalapozta a hangulatot. A majdnem 2 órás estet Eliran zárta, végül pedig balkánbuli volt kifulladásig.

Másnap folytatódott tovább a műsor egy jóval nagyobb helyszínen a városközpontban, ekkor már egész napossá nőtte ki magát a rendezvény. A kastélynak beillő sportcsarnok, amire leginkább csak a neve és az itt-ott felszerelt kosárpalánkok emlékeztettek, profi színpaddal-hangtechnikával várta a táncosokat. A teremben pedig körben, színpadtól-színpadig, telis tele árusokkal akik a legkülönbözőbb hastáncos kellékeket árulták. Maga volt a mennyország egy törzsi táncosnak, minden ami szem szájnak ingere itt megtalálható volt.

Idén először versenyt is indítottak a szervezők, a szólisták nyitották. Majd délután a 3 fordulós nyílt színpad következett több mint 3 órán keresztül. A pénteki nyitóbulit és a szombati gálát leszámítva, itt a fellépés önkéntes volt, így rengeteg új arcot is láttunk. Itt is inkább a fúziós táncok kaptak nagy szerepet, rengeteg gótikus fúziós számot láttunk. Volt amelyik rendkívül ötletes, térformákkal tarkított volt, de előfordult a kifejezéstelen arcú, meresztett szemű talpig feketébe öltözött, talán nem is evilági táncos is. A műsorban érződött a helyi trend: a sötétebb vonal és a tipikusan középkorias jellegű Corvus Corax zenék. Kicsit hiányoltam a klasszikus vonalat, ATS produdukciókatt alig-alig lehetett látni.
A nap zárásaként a majd 3 órás gála következett, ahol már az előző nap még csak nézőként jelenlevő nemzetközi táncosok és meghívottak léptek fel. Elképesztő műsor volt, mindenki kitett magáért, és mindenki kapható volt egy-egy fotóra. Meglepő módon izgultak színpadra lépés előtt, azonban a színpadon előjött belőlük a profi és lehengerlők voltak. Különösen tetszett Anasma produkciója, teátrális fúziós koreográfiát táncolt hip-hop-al keverve, PROFI nagybetűvel. Manca Pavli is az ismerősöktől kölcsön kapott ruhákban nagyon odatette magát (szegénynek elkeveredett a csomagja az utazás során), az est fénypontja azonban egy 18 éves francia srác volt Illan Riviére. A kulisszákban csak csendesen visszahúzódott, rendkívül szerény volt, már-már szégyenlős. De amikor talpig aranyfestékben-aranykosztümben színpadra ment, nyoma se volt a szerény kissrácnak, egyszerűen frenetikus volt:

Nagyon tetszett még az Uzume duettje, kortárs fúziót táncoltak. Annyira precízek, kifinomultak voltak hogy a szám tátva maradt. :) Számomra kellemes meglepetés volt a Martina Crowe-Hewitt-el kiegészült Neas Tribal, akik Fat Chance Bellydance stílusú csoportos improvízációs ATS-t táncoltak Martha vezetésével. Jó volt látni ilyet is a sok modern szám között.
A szombati napon mi is többször színpadra léptünk, jómagam 4-szer öltöztem. Nagyon nagy élmény volt egy ilyen színvonalas gálán résztvenni, és bár egész nap mintha mesében jártunk volna, a szervezők a gálára képesek voltak tovább fokozni a hangulatot. Teltházas volt a rendezvény, még a falakon is csüngtek az emberek. Számunkra rendkívül furcsa volt az a precíz szervezés, nyugodtság ahogy az egész fesztivált lebonyolították. Az itthon a kapkodáshoz, a fejetlenséghez szokva a kintiek profi gárdát alakítva intézkedtek a táncosok koordinálásától kezdve, az öltőzői nasin át, a takarításig a legkisebb idegeskedés nélkül. Szóval le a kalappal előttük.
Vasárnap volt a rendezvény záró napja, tovább folytatódott a verseny immár csoportos kategóriában illetve a verseny két fordulója között nyílt színpados fellépések voltak. Sikeresen továbbjutottunk az elődöntőből a döntőbe, ahol a legjobbak táncolhatták újra versenyszámukat. A dj pultra kiragasztott névsort eleinte nem is értettük, hogy mit is jelenthet, így mikor a szervezők mondták hogy döntőt táncolunk ugráltunk örömünkben.

A férfi kategóriában (mert ilyen is volt) mindössze 2 induló volt: Eliran Amar és Illan Riviére. Két teljesen különböző stílusú és tehetséges táncos egymás ellen, egetrengető volt. Eliran egy itthon már látott koreográfiáját táncolta, míg Illan úgy forgott akár egy hurrikán. Illan produkciója:



Mivel egy kukkot nem beszéltünk németül (de az eredményhirdetés ezen a nyelven volt) nem igazán értettük, hogy hányadik helyen is végeztünk. Így aztán mikor kiderült nyertünk, el se hittük igazán. Talán az öltözőben a visítások közepette esett le…

Úgyhogy jövő márciusban visszatérünk Hannoverbe a 2012-es World of Orient rendezvényre, ami egy nagyszabású (a rendezők szerint még ennél a törzsi fesztiválnál is nagyobb) hastánc gála lesz mindenféle stílusban a világ minden tájáról érkező táncosokkal. Már alig várjuk!

Pribojszki Csilla Berill Törzsi Hastánc Csoport