Úgy ültünk ott hallgatóságként, mint a gyerekek. Hozzáteszem meglepően kevesen ahhoz képest, hogy Sába egy olyan hastáncos, aki maga mögött tudhat egy orientális tánctörténeti könyvet, egy csodálatos táncos és nem utolsó sorban magával ragadó személyiség.
Ebből a beszélgetésből olvashattok most szemelvényeket. Megtudhatjátok, hogy ki volt Sába reneszánsz tánctanára, mit üzen egy Jordán nő a nyugati embereknek és hogy mi köze a fátyolnak Sába terveihez.
Sába a beszélgetés előtti estén, fél év után először táncolt Magyarországon a Lialina étteremben megrendezett Happy Hips gálán. Ez a hosszú kihagyás annak köszönhető, hogy MTA arab szakos ösztöndíjával hosszú időt töltött Jordániában.
Sába hazaérkezése után azonnal bele vetette magát a hastánctanításba. A beszélgetés közben fel is merült, mennyire nehéz itt hagyni egy hastánciskolát, amit a hastánctanár hosszú, kemény munka árán épít fel. Egy rövidebb kihagyás is megviseli a tanítványokat. Jelenleg Sába és hastáncos tanítványai lázasan készülnek a második Orient Expora, aminek kapcsán sok külön próbaórán vesznek részt. A beszélgetés -ebből kifolyólag - egy ideig arról szólt, hogy a „pasik” milyen nehezen viselik ezeket a plusz órákat. Ez általános probléma  – jegyezte meg Joós Judit -, aminek Sába tapasztalatai szerint olykor van pozitív hozadéka is. Vannak ugyanis olyan hastáncos nők akikből pontosan a tiltás miatt válik igazán jó táncos. „Tilos a tánc, ezért százszor annyira akarom és százszor olyan jó vagyok benne.” Ezt Sába Jordániában ezerszeresen megélte. Elmondása szerint az ott élő arab nők, férfiaktól és idegenektől „hermetikusan” zárt világukban sokat táncolnak, de ebből mások nem láthatnak semmit. Kizárólag nők egymás között, az általunk ismert hastáncot kevésbé cizelláltan művelik, hiszen számukra ennek semmi köze a színpadhoz, éppen ezért a táncos előadóművészet eszközeit nem használják. Nincsenek arabeszkek és az izolációs technikájuk sem tökéletes. „A csajok a fejkendőjüket otthon leveszik rákötik a  csípőjükre és felszabadultan nyomják a népi „balady”-t.” Sábát az arab világban erőteljesen jelenlévő és ezáltal táncukban is megjelenő elfojtottság magával ragadta.
Jordániáról nagyon sokat megtudhattunk kultúrtörténeti szempontból is és a profán hétköznapi világáról is. Ebből egy momentumot emelnék ki, ami az európai nők számára egy üzenet egy közel keleti nőtől.
Sába ottani barátnője mondta: „Ha visszamész Európába mondd meg az európaiaknak, hogy minket nem kell sajnálni és azt, hogy mi azt gondoljuk ez a világ százszor jobb, mint az övék. Európában minden olyan kaotikus.”

Sába barátságba került sok helybéli nővel, akiket – a hastánc érdekes vándorlása és alakulása folytán, - hastáncolni is tanított, heti rendszerességgel.
Jordániai képzeletbeli „megutaztatásunk” után, Joós Judit Sába hastáncos karrierjének kezdeteiről kérdezett. 
„Belekeveredtem egy haditornász csoportba. Középkori fegyverekkel játszottak háborúsdit. Ez nem volt veszélytelen. A balesetek kezelése alatt, a nézők figyelmének elterelésére érdekében reneszánsz táncot jártunk. Az egyik ilyen reneszánsz tánc koreográfiát Tia tanította be. Tia volt a reneszánsz tánc tanárom. A táncosok között egyszer megjelent egy lány, aki akkor Vitális Annához járt hastáncolni. Mutatott pár mozdulatot. Kértem, hogy tanítson, de ő sosem ért rá. Mondta, hogy menjek és tanuljak Tiától. Tiától? De hiszen ő a reneszánsz tánc tanárom. Nem, - mondta ő – Tia hastánctanár. Elmentem hozzá és hosszú időre ott ragadtam. Tia volt a hastáncban az első mesterem. Rengeteget tanultam tőle. Utána sokat köszönhettem Vitális Annának és az egyiptomi tanároknak. Mahmoud Reda, Aida Nour, Raqia Hassan, Dawlat Ibrahim és még sokan mások. A hastánc stílusait Egyiptomban tanultam meg és ez is legalább annyira jelentős volt, mint a jordáni hatás....2002-ben kezdtem el tanítani a Wekerlei gyerekházban. Van egy tanítványom, aki azóta jár hozzám heti két alkalommal. ... Amikor hastáncolni kezdtem a szüleim azt szerették volna, ha tovább tanulok. Így kerültem politológia szakra....A tanulással párhuzamosan táncoltam. Nekem mindig könnyen ment a tanulás, így azt gondoltam az esti hastánc tanítás mellett ráérek még tanulni. Így kerültem az arab szakra. Ezzel nem volt semmi egyéb célom, mint hogy nagyon érdekelt az arab nyelv és az arab kultúra...
Végül Judit Sába hastáncos terveiről kérdezett.
„...Ez egy nagyon szép tánc, ami vonzza  a nőket. Megtanulni és szépen csinálni nagyon sok munka. Aki komolyan foglalkozik a hastánccal az tudja. Azt szeretném, ha ez a munka átjönne az embereknek. Tagadnám, ha azt mondanám, hogy a hastáncnak nincs erotikus töltése és ha ezt tagadnám a saját nőiességemet tagadnám meg, de én mégis a művészi értékre szeretném helyezni a hangsúlyt. A hastánc autentikus környezetében erre nem sok lehetőség van. Engem most az foglalkoztat, ami a hastánc titokzatossága, az a fajta elfojtottság, amit a fátyol szimbolizál. -Az áttetsző határ – tette hozzá Joós Judit-  Igen. Azt az utat keresem, hogy a raqs sharkiban hogyan lehet az arab világ autentikumát áthozni úgy, hogy abból egy nyugati ember is érezzen valamit.”

A Joós Judit által szervezett Smink...nélkül című rendezvénysorozat hamarosan folytatódik.