A rendezvény a Darshan udvar egyik külön helyiségében került megrendezésre. Érkezésünkkor nagyjából harminc táncos és érdeklődő gyűlt össze. A hangulatot Varga András, flamenco gitáros játékával alapozta.
Egri Lilla – a Jamina Ghawazee Tribal táncosa, Joós Judit barátnője és segítője mondott köszöntőt. Elmondta, hogy a rendezvénysorozatot azért tartják fontosnak, mert manapság az emberek többsége az információkat, a lehető leggyorsabb módon, interneten keresztül szerzi. Egy beszélgetés alkalmával viszont sokkal személyesebb és bensőségesebb képet kaphatunk egymásról. Joós Judit első beszélgetőpartnere Vitális Anna volt.

Joós Judit a 1989-ben látta először Annát, az Astoriában táncolni. Juditra nagy hatással volt ez az élmény.
Vitális Annáról megtudhattuk, hogy „babakora óta” táncol. Háromtól hat éves koráig balettozott, nép táncolt és 1979 -től pedig revüben táncolt. Ankarában, Szíriában és Libanonban volt revücsapatával, ahol megismerkedett a hastánccal. A hastáncot már professzionális táncosként, de autodidakta módon tanulta. A „hastáncjátékot” 1988 óta „játssza”. Tanítani „véletlenül” kezdett el. Tanítványait „üti, vágja, harapja”, megpróbálja kihozni belőlük, ami bennük van. Beszélt a szakma nehézségeiről is. „Elég nehéz életet jártam a hastánccal. Éveket fektettem a hastáncba időt, energiát, semmit nem kímélve.” Megfogalmazta véleményét, miszerint „a hastánc szakma felhígulása annak köszönhető, hogy sokan eljutnak negyed szintig (nem fél,csak negyed) és már tanítanak...Ha valaki akar, azt én megtanítom tanítani is”.  Az oktatást kétszer szüneteltette „érdektelenség miatt”, de annyira beleszeretett, hogy nem bírja abbahagyni. Elmondta, hogy elkeseríti a nők lustasága, amikor csak „szájban vagyunk nagyok”, és a rivalizálás. „Nem rivális, hanem vitális.” – szokta mondani. Ami pedig boldoggá teszi az egy aktív csapat. Beszélt arról, hogy hastáncversenyt az egész világon először Magyarországon szerveztek. Szerinte a versenynek semmi értelme hiszen mindenki úgy szép, ahogy van. Azt tartja igazi hastáncosnak, akiről „sír, hogy nő”. A technika kell, de önmagában nem jelent semmit. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektet arra, hogy kihozza „a nőt” tanítványaiból.
A magánéletében – a táncon kívül- a lánya és a párja a legfontosabb számára.

Judit zárókérdése így hangzott: „Mit tudnál nekünk útravalónak adni?” Anna válasza erre a következő volt: „Két dolgot is. Minél többet tudsz átadni magadból, annál többet kapsz - ez egy önző dolog egyébként - de így van. A másik, hogy nem tudhatod felkelsz e másnap, tehát a mát éld meg ma.”
Az est meglepetése Szőke Mirjam – Anna tanítványának – előadása volt.

A beszélgetés alatt sok témát érintettek még, miközben megmutatkozott Anna „vitális” személyisége. A jelenlévők lehetőséget kaptak személyes kérdéseik megfogalmazására is, amire őszinte válaszokat hallhattunk. Az ott elhangzott bensőséges beszélgetés viszont maradjon azoké, akik megjelentek. Mimika és „aura” nélkül úgysem lenne az igazi.
Joós Judit rendezvényét, Varga András gitár zenéjével zárta.
A "SMINK...nélkül" című beszélgető műsor hamarosan folytatódik.