Általános bevezető
A feltett kérdéseket a beszélgetés elindítóinak szánom. Úgy gondolom olyan kevés lehetőséget kaptak eddig ezek az emberek a megszólalásra, hogy úgyis mindenkinek lesz saját mondanivalója. Hagyom, hogy elmondják amit szeretnének.
A beszélgetéseket diktafonnal rögzítem és a leírásnál nem sokat változtatok, hogy személyiségük a beszédstílusukon keresztül is megmutatkozhasson.
Természetesen - hastáncos lévén - szeretném jelezni, hogy a beszélgetés tartalmi részével nem feltétlenül értek egyet. Próbálok ezekben a helyzetekben mindig csak megfigyelőként jelen lenni. A fotóanyag elkészítéséhez minden hastáncos riportalanyomtól három tárgyat kérek, amik szavak nélkül is árulkodnak róluk. Ezeket megtaláljátok a riporthoz kapcsolódó képeken.
Első riportalanyaimat ismeretségi körömből választottam ki, aki a leghamarabb reagált a felkérésre, azzal kezdtem. Későbbiekben minden riportalanytól megkérdezem, melyik hastáncossal szeretné, hogy beszélgessek. E szerint vezetem majd tovább a riportsorozatot.
Remélem mindenki él majd ezzel a lehetőséggel és használni fogja ezt a felületet üzenetei, elképzelései közvetítésére.

Nelli

Virág Judit
(2011. február 11.)

„Ehje aser Ehje” „Vagyok aki Vagyok, Leszek aki leszek" (2.Móz. 3,14)

Hogyan mutatkoznál be azoknak az olvasóknak, akik egyáltalán nem ismernek?

Virág Judit vagyok, bővebben Lefkovics-Virág Judit. Törzsi hastánccal foglalkozom 9 éve. Nagy szerencsém volt, mert én már az indulásnál rátaláltam a saját helyemre, stílusomra és emberemre (Joós Juditra). Soha nem tanultam például raqs sharqit.
Az első 4-5 évben, amit egy tanulónak meg kell tanulni, azt én megtanultam. Nagyon sok helyen voltam fellépni; edzőteremben, Piripócson, befőtt eltevő fesztiválon, puki szóda versenyen, mindenhol. Ez azért hasznos, mert az így megszerzett tapasztalatokkal a későbbiekben bármilyen helyzetben helyt tud állni az ember. Utána, amikor előjöttek azok a gondolatok, hogy mit akarok én igazán képviselni és hogyan, akkor alapítottam egy csoportot, a Masmoudi Ghawazee-t. Hamar megtaláltam azokat az embereket, akikkel ezt meg tudtam valósítani és akiknek -egy ideig, persze- nem volt kérdés, hogy amit mondok az úgy jó ahogy van. Most úgy gondolom, hogy ez nem volt teljesen helyénvaló, de ez fokozatosan változott bennem.
Akkor úgy éreztem, ha alapítok egy csoportot, az olyan legyen amilyet én szeretnék. Nekik tetszettek a döntéseim és a kreativitás folyamata. Persze egy idő után nem működik, hogy nincs demokrácia, úgyhogy ez sem működött. Viszont az a két év mind a megszületett produkciók, mind a fejlődés, mind a csoportvezetés elsajátítása szempontjából, eredményes volt. Csoportvezetés szempontjából például rájöttem, hogy nem elől szeretnék menni a csapat élén, hanem inkább hátulról szeretném tolni azt. Ezt olyannyira elsajátítottam és magaménak érzem, hogy bármilyen csapatom lesz valaha az életben, ezen elvek szerint fogom vezetni. Ehhez az elhatározáshoz azonban az kellett, hogy ennek az első csoportnak mind a négy tagja odaálljon elém és azt mondják, hogy nem folytatják tovább velem. Sok tapasztalás eredménye az, hogy elfogadjanak ebben a pozícióban. Ettől függetlenül szerintem nagyon sikeres volt az első csoportom, és ha visszagondolok, a mai napig a valaha készített legjobb produkcióim 60%-a abból az időszakból származik.

Mikor volt ez és kik voltak a csapat tagjai?

2002-ben kezdtem el hastáncolni és ez a csapat körülbelül 2004-2005-ben alakult. A tagok: Cirkos Edina, Boros Gabriella, Balogh Kata, Wesztergombi Krisztina voltak.

Mi is ez a törzsi hastánc?

A választ két részre osztanám; törzsi hastánc anno és most. Ugyanis a törzsi hastánc ma már egészen más, mint régen volt. Anno szerintem a törzsi hastánc az volt, hogy hagyományhűen, erőteljesen, tényleg egy csoportként, egy emberként megmozdulva előadni egy táncot. Talán akkor jobban voltak kötöttségei..., de nem voltak kötöttségei csak mi úgy gondoltuk. Általában erőteljes, világzenére hastáncoltunk és az „egy csoport, egy lélek, egy tánc” jellemezte. Ez volt a törzsi hastánc anno. Stílusjegyei a ruházatban is egységes jelleget mutattak. Tudod ez a nagy szoknya, turbán meg blablabla. Ez volt anno a törzsi hastánc, ma már nem ez. Nem rosszabb, nem jobb, hanem más. Ma már a törzsi hastánc szerintem az, hogy egy ember (tök mindegy férfi-e vagy nő) táncol és a többieknek tetszik. Mozgása fő jellemzői a csípőmozgás, általában egy trendvonalat követő ruhában táncol, hagyományosban, fúziósban, modernben, antikban, de innentől kezdve mindegy, hogy milyen zenére táncol, mi a koncepció és mi a mondanivaló. Ez ma a törzsi hastánc.

Miben különbözik a törzsi hastánc a klasszikus hastánctól?

A klasszikus hastánctól különbözik ugyan, de ha nagyon belegondolunk az előadásmódja és az előadás koncepciója a legkülönfélébb és ezáltal más érzést vált ki vagy közvetít. Bár látszatra a klasszikus hastánc ruhában, zenében légiesebb, a törzsi hastánc pedig egy földies tánc, még akkor is ha ma már egészen másról szól.
De láttam már olyan törzsi hastáncos előadót is, akiknek ha nézed a produkcióját azt gondolod, hogy kifejezetten légies, vagy mondjuk úgy, hogy folyékony, vízszerű. De mindegyik fajtára tudnék mondani emberpéldát. Talán annyi, hogy a törzsi hastáncban nagyobb tárháza van a zenei stílusoknak, mint a klasszikus hastáncban. A törzsi hastáncban ugyanolyan elfogadott, ha valaki dubstepre (elektronikus zenei műfaj) hastáncol, mintha egy arab hangzású világzenére, de ezen kívül nem találok annyira nagy különbségeket a törzsi hastánc és a klasszikus hastánc között.

Az általad szervezett estekből kiderül, hogy a törzsi hastánc szubkultúrában alkotó hastáncosokat előszeretettel befogadod, rendezvényeiden megjelenést biztosítasz számukra. Beszélnél ennek az okáról?

Lehet, hogy ez olyan nagy dolognak hangzik, de ez olyan volt, mint mikor az orvos leteszi a nagy esküt. Amikor kezdő voltam, akkor olyan voltam, mint egy habzó szájú kiskutya, mert nagyon akartam, hogy: "jaj hívjanak mert én milyen különleges vagyok :)", mégis kevesen hívnak meg a rendezvényeikre. Nyilván ma már nem vagyok ilyen, de akkor megfogadtam, hogyha egyszer odáig eljutok, hogy lesz erre lehetőségem, nincs az az ember, aki nálam nem fog fellépni. Ugyanis úgy gondolom, hogy a tanuláson és a gyakorláson kívül a fellépés a legfontosabb dolog, ami előre viheti a hastáncost. Nincs annál nagyobb húzóerő, amikor valaki a fellépésére gyakorol és készül.
Másrészről ezért törzsi hastánc a neve (kört rajzol az ujjával az asztalon). Nem azért mert így, meg úgy, meg amúgy táncolunk; jobbra megyünk, balra megyünk, hanem azért törzsi, mert ez így legyen meg (ismét kört rajzol az ujjával az asztalon).
Jó példának szeretném mondani és mindenféle jó indulattal, mindig ezt a példát hozom fel, amikor erről van szó. Amikor megérett az igény arra, hogy legyenek önálló estjeim, összejöveteleim akkor kezdett el a Téglás Krisztina törzsi hastánccal foglalkozni. Amikor ő a második csípőmozdulatát tette a törzsi hastáncban, onnantól kezdve én mindig igyekeztem meghívni, az általam szervezett estekre. Ő most egy kiváló törzsi hastánc előadó. Nem én miattam az, hanem saját maga miatt. Nekem ez annak idején nagyon jól esett volna. Volt - nem mondom, hogy nem volt - ilyen ember, de kevés, aki nekem lehetőséget nyújtott a fellépésekre. Még hogyha úgy is van vele az ember, hogy: „nézd ez nem az én stílusom.”, attól még megteheti, hogy lehetőséget biztosít mások számára.
Ez egyébként elég erőteljes jellemzője a magyar hastánc kultúrának, hogy nem nyitottak a másik művészetére. „- Ez mi volt? - kérdezik - Mi lett volna? Ez ő volt. Ennyi! Fogadd el! Ennyi!”
Akárhogy is alakult én mindig is úgy gondoltam, hogy ezeknek az embereknek ott a helye, mert ő ugyanazt szereti, amit én, csak vagy nem tudja akkora intenzitással művelni, vagy nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem, de attól még ő is a törzsi hastáncot szereti.
Nincs mit erről tovább beszélni. Egy ember, aki ugyanazt szereti amit én, az én vagyok. Ott a helyük.
Rengeteg külföldi hastáncossal vagyok kapcsolatban. Olyan szinten hogy ”Te figyelj nézd, csináltattam egy új tetoválást! Elküldöm a képet. Ú ez nagyon jó lett." - jön a válasz. Vagy csak megmutatom az új koreográfiám nekik. Most megismerkedtem például ukrán hastáncosokkal. Ők is törzsi hastáncot táncolnak.
Ezt azért szeretem, mert nagyon jó érzés, hogy összebarátkozol valakivel és hónapokig várod, hogy ú milyen lesz. Csomót láttam már Facebook-on, Youtube-on vajon milyen lesz, amikor személyesen fogunk találkozni. A másik az, hogy nagyon, nagyon kedvesek, barátságosak és nyitottak a művészeteddel kapcsolatosan és az emberi mivoltoddal kapcsolatosan is. Velük azért tartom a kapcsolatot, mert szeretném bővíteni ezt a kört. Hogyha rámszólnak; láttunk már a Youtube-on gyere már el, hát ott a helyem. Az a legnagyobb álmom, hogy egyszer csinálok egy olyan fesztivált, amin Európa összes országából mindenhonnan meghívok egy törzsi hastáncost. Nem állok rosszul, mert fél Európa már megvan.
Olyan jó érzés volt például a Törzsi Fesztiválon az, hogy két évig néztem Nuriát (Nuria Gallego) az interneten; hogy úristen, ez a nő nekem nagyon tetszik: a hozzáállása, a tánca, a kosztümjei és egyszer csak itt próbálunk az én szobámban. Ez elképesztő érzés. Ez nálunk újszerű, de külföldön ez már legalább 6 éve így megy. Beszélgettem külföldiekkel ezekről és ők azt mondták, hogy mi nagyon ki voltunk ebből maradva. Ők egy szép szóra úgy eljönnek, hogy még hálásak is. Igyekszem, hogy a szállásra ne kelljen költeniük ilyenkor. A Törzsi Fesztivál alatt 19 általam meghívott külföldi, törzsi hastáncos lakott úgy Budapesten, hogy nem kellett érte fizetniük.
Vagy ugyanez megtörtént Mancával (Manca Pavli) is akit szintén über-mega-giga törzsi hastáncosnak tartok és egyszer csak ott van. Jó érzés.

 
Mit gondolsz, hol helyezkedik el a törzsi hastáncos a tánctársadalomban?

A hastánctársadalomban én úgy gondolom, hogy nagyon erőteljesen jelen van és ez annak köszönhető, hogy mi igenis össze tudunk jönni (kivétel, akivel nem). Sokkal erősebbek vagyunk bárkinél, bár nem hinném, hogy erősebbnek kellene lennünk bárkinél.
Tánctársadalomban, - ha arra gondolsz, mit szól ehhez egy kortárs táncos, - akkor engem az nem érdekel. Ez egy amatőr műfaj, amit mi csináltuk olyanra, hogy egy amatőr - tehát anyu, meg Piri néni, meg Juli a szomszédból - is táncolhasson. Valóban vannak olyan emberek, akik tehetségesebbek és vannak, akik nem. Ha tehetségesek és magasabb szinten szeretnék művelni, persze menjenek el kortárs táncra és hozzák be maguknak, de nehogy már erről szóljon. Nyilván sokat tehet egy kortárs táncos a hastáncoshoz, de ez akkor is maradjon meg az asszonyok, lányok táncának.
Ők 3 éves koruktól ott állnak és elképesztő munkájuk van benne, e miatt össze sem lehet hasonlítani. A hastánc maradjon meg amatőr műfajnak. Ez had legyen a nép tánca.
A hastáncnak az a lényege, hogy olyan nők jöjjenek össze, akik amúgy nem állnának szóba egymással. Azért nem, mert nem találkoznának egymással, vagy, mert nem abból a rétegből jöttek, vagy mert mondjuk nem szimpatikusak egymásnak. Egy hastánccsoportba járnak és fél év után elkezdenek beszélgetni egymással és rájönnek, hogy "jaj de jó fej ez a nő". Ez picit talán fejleszti őket emberileg.
Persze tudom - gondolom, mire gondolsz - én is hallottam már ilyesmit, hogy ugyan már hastánc ha-hahaha. De hát igen ha-hahaha, mert itt egy 40 éves nő is el tud jönni és jól érzi magát. Lehet, hogyha az a 40 éves nő olyan tehetséges, akkor tök jó hastáncos alakul ki belőle. Én azzal se értek nagyon egyet, hogy beül a zsűribe egy ilyen tag (mondjuk egy kortárs táncos). Ha meg beül, akkor üljön be úgy, mint egy átlag halandó, nem az aki 20 éve ott van a tükör előtt. Én nem azért csinálom, hogy én legyek a legjobb.

Miből áll a munkád?

Megmondom őszintén hogy a legnagyobb része a szervezés. Mert ha én nem csinálom, akkor se te, se én, se ő, se senki nem csinálja. Megszervezi magának, de nem hívja el a másikat. Bocs ez van, de tényleg.
A másik nagy szelet a tanítás, az utolsó, kis fél szelet pedig a kreativitás része, az amikor kitalálom milyen legyen a ruha, milyen zene legyen és csak azután jön, hogy te mint magad. Arra fordítok a legkisebb időt, mert már nincs.
 
Melyik részét szereted a legjobban?

A szervezért szeretem meg a kreativitás részét. Ú ez nehéz mer akkor a tanítást meg a táncot is. Inkább az utat szeretem nem a célt.

A ruháidon látszik, hogy a jelmezkészítés részét nagyon szereted csinálni. Mesélnél erről a folyamatról?

Átlagban két hónapig készül egy ruha. Legalább egy hónapig megy a tervezés. Amíg megy a varrás, minden héten elmegyek turkálókba, régiségboltokba. Egy-egy ilyen körútról hozok egy brosst, egy láncot és mindegyiket úgy veszem meg, hogy ehhez a ruhához gondolkozom.
Anyagkupacot gyűjtök és 200 ezerszer odapróbálom a dolgokat, hogy mi hova illik. Na, ezt nagyon szereti a férjem. Azt mondja, ez olyan mintha ő tőlem azt kérdezné, hogy: "Melyik gombát és melyik gént hogyan üsse ki?" (genetikus).
Szerénytelen leszek, szerintem meg is látszik a ruháimon, hogy ezt nagyon szeretem csinálni. Elárulom, hogy február 27-re készült egy ruhám, aminek a koncepciója a bőr. De nagyon lágy. Feketét én nem veszek fel hastáncra. Bézs, a bőrnek a barna árnyalatai és csipke. A lányoknak meg csináltam egy olyan fellépő ruhát, aminek az alapkoncepciója a farmer volt. Törzsi nagy szoknyánk lesz farmerból illetve farmermellénnyel és ATS alap törzsi koreográfiát fogunk csinálni hip-hop zenére. Na, ez ma a törzsi hastánc. Ez régen elképzelhetetlen volt. És ezt nem nevezném fúziónak még mindig. Szeretik külön tenni (a törzsi és a törzsi fúziós stílust), de 2011 van, a törzsi hastánc arról szól, hogy egy ember táncol és a többinek tetszik. A csípője az, ami a legtöbbet mozog. Kíváncsi lennék arra, hogy akik azt mondják, hogy ez nem törzsi hastánc, hogy azok mit mondanak, mondjuk az Unmatára, akik modern zenére, modern ruhákban táncolnak és főleg a csípőjük mozog. Azt nem nevezi törzsi hastáncnak? Aki ezt gondolja, mondja ezt neki.
Én szélesebben szeretnem a törzsi hastánc fogalmát értelmezni.

Milyen egy átlagosnak mondható napod?

Na, az király! Minden nap 6:50-kor kelek, kivétel képez a hétvége. Összepakolom a gyereket és a kutyát. Elkísérem a fiamat az iskolába, de csak félútig. Közben éppen kutyát sétáltatok. Tehát arra már nem lenne időm, hogy gyerek elvisz, kutya sétáltat.
Amikor hazajövök, addigra már kész van a kávé és minden egyes reggel húsz percet kávézom a férjemmel. Két éve minden nap így van. Ezután elindítom őt a munkába. Onnantól két variáció van. Egyik napon ezután rögtön lemegyek a tornaterembe és az uszodába. Úszok, futok, meg ott gőzölök.
A másik variáció az, hogy nem megyek tornaterembe, hanem kitakarítok, leülök a gép elé és elintézem a mindent. Plakátkészítés, e-mailváltás, szervezés, zenekeresés, kicsi kis koreográfia ötlet, más hastáncos videók nézése. Ezzel elmegy két és fél óra. Pont annyi, amennyit a tornaterembe töltenék. Ezután lemegyek vásárolni, vagy valami egyéb dolgot csinálok. Azután három körül megjön a gyerek az iskolából, és minden egyes délután leülünk enni. Az iskolába rossz az ebéd, ezért még egyszer ebédel otthon. Utána vagy kutyát sétáltatunk, vagy valamit, aztán jön a tanítás. Utána uzsonnakészítés másnapra, gyerekeltevés, fürdetés, dumálás, család. Az a nehéz benne, hogy sokszor váltok szerepet egy napon belül; családanya, feleség, szervező, hastáncos, megint családanya, hastáncos, megint családanya. Ez egy nap alatt hét periódus. Így néz ki hét közben egy napom. A hétvége: szombatonként nem szoktam tanítani, de vasárnaponként igen. Főleg a rendezvények előtt. Hetente háromszor tanítok és általában minden hétvégén van valami, kivéve nyáron.

Szeretnél még valamiről beszélni?

Igen. Ez itt egy kis fórum is lehetne erről. Fájlalom azonkívül, hogy összejövünk, csinálunk egy estet és ott együtt hastáncolunk, hiányzik ezekből a hastáncos lányokból a kommunikáció. A másik üzenetem a többi hastáncos számára, hogy legyenek picit befogadóbbak a másik művészetére. Abszolút nem vagyunk konkurencia, mert ez egy pici, kis kakasdomb. Felesleges, nincs helye és egyébként ciki egymásra fújogatni. Nem azt mondom, hogy egy elszállt művészember felmegy a színpadra és szellent kettőt, azt fogadd el, hogy az ő művészete. Nem. Nálam is vannak nyilván határok, de könyörgöm, hol lépjük már át ezeket a határokat? Sehol. Akik itt föllépnek és akiket ismerünk és akik itt előadnak senki nem lépi át ezt a határt. Hiányzik a tisztelet egymás iránt.
A másik, amit hiányolok; egy kezdeményezés, ami egy lehetőség - amit nem kell nagydobra verni, mert nem azért csinálnánk hanem egymásnak - tapasztalatcserére.
Amikor a Vikivel (Novák Viki) mi együtt tanítunk, bemegyünk egymás óráira (kivétel a legutóbbi alkalmat, mert a másik szobába lecsuktam most a szememet és elszundikáltam, mert fáradt voltam).
Nem tanulunk egymástól. Ezeket jobban szem előtt kéne tartani. Nem értem, hogy ez miért nem működik és miért nem alakult ki eddig más tanárokkal.

Mit gondolsz, mit lehetne ennek érdekében tenni?

Először fogadják meg ezeket a tanácsokat, de ez nem is tanács, - azt sem nagyon szeretik a hastáncosok, ha egy valaki mond valamit -, vegye úgy, hogy az égből pottyant. Próbálja meg elfogadni a másiknak a művészetét, még akkor is ha nem tetszik neki. Tisztelje a másik munkásságát és a befektetett energiáját. Még több kommunikációt várok azoktól, akik most itt vagyunk.
Olyasmire gondolok, hogy magunk közt összejövünk akárhol és mindenki 20 percet tanít a többieknek és ez nem pénz, nem posztó, se nem reklám, csak magunk miatt.
Március 20-án lesz egy Hafla, ahol tanárok 20-20 percet tanítanak egymásnak és be is állhatnak emberek. Bemutató workshop, utána Hafla és nyílt színpad. Várom a jelentkezéseket! Hogyhogy ez ideáig nem jött létre?
Ne minősítsük a másikat és főleg ne szimpátia alapján döntsük el, hogy ki tetszik a színpadon, hanem az járjon a fejébe hogy ő is ugyanazt szereti amit én csak ő a saját nyelvén a saját módszereivel. Hogyha az a módszer rossz, nagyon rossz, ahogyan másik szereti a törzsi hastáncot, akkor próbáljuk meg vagy példamutatással, vagy segítséggel hogy picit jobb irányba tereljük. Ha nem megy, akkor se mondom azt rá, hogy mekkora bunkó, mit csinál a színpadon.
A másik halálom az, amikor elsősorban mondanak egy általános jót és egy negatívumot: „Nagyon jó volt a fesztivál, de az a produkció az nem tetszett, azok mit csináltak már? „ Könyörgöm akkor ő egy megosztó ember volt, 50 %-nak tetszett 50%-nak nem. Akkor most a maradék 50-nek kedveztünk. A másik példám erre: „Nagyon jó volt a koreográfia, de az a lány nagyon kilógott.”
Volt egy olyan estem, hogy meghívtam szambásokat. Nem azt mondták, hogy jó volt az est, - mert tagadhatatlanul jó volt a hangulat -, hanem hogy azok milyen szarok voltak. Akkor mosolyogj rajtuk egyet! Kész! Ennyi. Zárd le! Ott volt még sok más előadó válassz közülük magadnak olyat, aki tetszett.
Jöjjön el, érezze jól magát, legyünk együtt! Vagy jöjjön el, nézze meg ezeket a hibákat és majd ő ne kövesse el! Tanuljon belőle, csinálja jobban és az tök jó, de ne mondja nekem, mert én ezt szívvel lélekkel csinálom. Aki törzsi hastánccal foglakozik, annak ott van a helye az én rendezvényemen. Ha valakit nem hívtam meg, azt vagy elfelejtettem, vagy kétszer elhívtam és azt mondta, hogy nem jön, aztán már nem hívtam többször, vagy nem tudok róla, hogy van. A Tribal Fest open stage-re én hívtam el embereket, mert volt, aki degradálónak tartotta, de a buli annyira jól sikerült, hogy majd’ szétesett a ház.
Sokat beszélgettem erről a külföldiekkel és nagyon meglepődtek ezen.
És még a törzsi hastánc jobban összetartó, mint a másik stílus. Akárhány nem törzsi hastáncossal beszéltem, mind azt mondta, hogy milyen jó nektek, hogy így összetartotok.  
A stílusok között pedig nincs átjárás. Ha én csinálok egy fesztivált, akkor nekem természetes, hogy meghívjak egy másik hastánc stílushoz tartozó előadót, viszont fordítva ez kevésbé jellemző. Tisztelet a kivételnek: Palaga Mónika, Nieto Mercedes, Áncsán Anikó
Legyen jobban átjárás. Ha van egy nagy klasszikus hastánciskola, és egyre gyakrabban fordul elő, hogy csinál a saját tanítványainak törzsi koreográfiát, akkor legyen kedves hívjon meg egy szakértőt, mert nem tudom mit szólna ehhez a másik oldal, ha én csinálnék egy olyan koreográfiát aminek a stílusában valaki más remek és azt adnám elő. Bárkit hívjon meg, vagy kérje ki a tanácsát, milyen zenére táncoljanak, milyen legyen a jelmezük...

Mit szólsz a hastáncvilág.hu hastáncos gyűjtőportálhoz?

Tessék, még egy kezdeményezés, ami ezen az úton indult el. Nagyszerű dolog, hogy feltétel nélkül beszámolókat oszthatunk meg, vagy elindulhat egy élet. Ez a közösség attól működik, hogyha belülről folyamatosan járatva van. Azzal hogy esteket csinálsz, vagy beszámolókat írsz, foglalkoztatod az embereket. Ez így működik. Ha nem csinálod, akkor nem történik semmi. Magától nem fog történni semmi. Ezért kellene a többieknek is egy picit azt gondolni, hogy csinálni kell. Úgyhogy én ennek a honlapnak tényleg nagyon örülök. Meg főleg annak, hogy végre megszólalhatnak az emberek akik remélhetőleg - én vagyok az első - minimum ilyen őszinték lesznek. Ezt kívánom neked!

Virág Judit legközelebbi rendezvényei:
Infúzió Törzsi hastáncest és Rustica workshop
Hafla (a riportban említett március 20.-i kezdeményezés. Részletek hamarosan.)
Blossom Tribal Night

Akire Virág Judit kíváncsi lenne: Áncsán Anikó
Rajta kívül - a több szálon elindított sorozat, közeljövőben várható riportalanyai: Joós Judit, Téglás Krisztina, Komáromi Judit Nese